A varrás a legősibb szakmák egyike. Noha napjainkban a ruhakészítés ipari méreteket öltött és gépiesedett módon zajlik, még mindig akadnak varrónők és szabók, akik személyre szabott öltözéket készítenek. Az ember már a kőkorszakban is varrt, mamutagyarból és rénszarvas agancsból készített tűvel, fonál helyett inakkal és szőrdarabokkal összeerősítve az anyagokat. Az ipari forradalom és a szövőgép feltalálása megkönnyítette a hagyományosan történő kézzel varrást. A legnagyobb áttörést a varrógép megjelenése jelentette az 1790-es években noha ezt a varrógépet még cipő és csizma varrására szánták, és inkább a kézi öltést utánozta a szövet továbbítására, ám a gyakorlatban nem nagyon váltak be.
ISAAC SINGER volt a korszerű varrógép feltalálója a 19 század közepén. Elődei találmányait saját ötletével (pl. lábhajtás) kiegészítve létrehozta az első háztartási varrógépet. A konfekció ipar kialakulása során is főképp az ő gépeit alkalmazták. A villamosított varrógép még mindig ennek a mintájára működik.
Az ipari forradalom hatására kezdődött el a ruhaipar tömegesedése is, amely a szabók és varrónők megélhetését fenyegette. A varrónő szakmája a globalizált világpiac kegyetlen törvényeinek ellenére is fennmaradt és a magánvállalkozás formájában még ma is egy alternatívát nyújt azoknak akik az uniformizált ruhaneműk helyett egyedibb öltözékre vágynak.
forrás: Wikipédia a szabad enciklopédia
